[fic13] Yurani számára || Karácsonyi karaoke

Ajándékozott: Yurani
Angyalka (író): Veve

Páros: VKook (BTS)

Korhatár: +12

Figyelmeztetés: Extra cukiság a köbön ^^

Ajánló: Karaoké bár. Fürdőszoba. Mosogatás és... romantika?

Azután a bizonyos este után JungKook gondolkozik, hogy vajon miért is találja ennyire felkavarónak, ha a Hyungja valamilyen furcsa okból kifolyólag közeledik hozzá? Az arca valóban csak a meleg miatt pirosodott ki, vagy köze van ahhoz a ravaszdi Hyunghoz?

Turpisság lehet a dologban...

Karácsonyi karaoke

JungKook POV.

Imádok karaokézni. Az army-knak mondjuk sokkal jobb érzés énekelni, de a karaokénak is megvan a maga különleges hangulata. Ilyenkor elfelejtek mindent és csak énekelek. Ezért nagyon izgatott lettem, amikor a Manager Hyung úton hazafelé közölte, hogy holnap egy karaokés mini szereplésem lesz Taehyunggal. Taehyungot meg amúgy is nagyon bírom, így, mint a hülye vigyorogtam rá.

- Hyuuungiee! Karaokézni megyünk! Vááá!

Magam sem tudom, mi ütött belém, de szerencsére Hyung is ugyanilyen hülyét kapott a hírtől és engem ölelgetve kezdett el ujjongani.

- Kara okeeeey! Letu goo!!!-ordította az ő lenyűgözően egyedi angol tudásával. Szegénykémnek a kimerült, ingerült Rapmon azonnal be is szólt.

- Tae, nehogy még egyszer megszólalj angolul, mert esküszöm falra mászok, ha meghallom az angol kiejtésedet!

- Na de Namjoon! Kérlek ne legyél ilyen durva szegény V-vel! Csak örül a drága. Mindjárt otthon leszünk, úgyhogy azt ajánlom, pihend ki magadat és holnap kérj bocsánatot V-től - dorgálta meg a leadert a mi Jin Ommánk.

Válaszként Nam csak idegesen morgott egyet, majd szemeit az ablakon túl elterülő Szöuli havas éjszakára tapasztotta.

Komolyan, ha Jin nem lenne, itt már rég meggyilkoltak volna valakit. Vagy belehaltunk volna az éhségbe, lévén, hogy mind lusták vagy fizikailag képtelenek vagyunk valami ehetőt összedobni magunknak.

Amikor hazaértünk, már megindultam volna a szobám felé, de Jin Hyung megállított.

- JungKook! Ma nem te vagy a soros? Hm?

Oh, tényleg, már majdnem el is felejtettem.

- De, Hyung... Jövök, csak még gyorsan át öltözőm! - rohantam a szobám felé ruhát váltani.

Gyorsan túl is estem ezen és siettem Hyung-nak segíteni a vacsiban. Még kóstolót is kaptam. Nyamm... Jin Hyung ma igazán kitett magáért. Biztos vagyok abban, hogy ma még sokat kell mosogatnom, mert itt nagyon sok üres edény és tál lesz.

*miután mindenki tele ette magát*

Igazam lett. Nagyon sok mosogatni valóm van. Kétségbe esetten tekintettem a többiekre, de V már ki is szelelt az ebédlőből, Hope és Jimin éppen nagyban vitatkoztak valamin és rám se bagóztak, a maradék meg egy "Ez van" nézéssel illetett.

- Ma is én megyek utoljára ágyba - motyogtam magamnak, majd kihordtam a mosatlant a konyhába.

Bevizeztem a szivacsot és benedvesítettem a tányért. Majd leöblítettem a habot. Már éppen a szárítóra tettem volna, amikor egy kéz kivette a kezemből.

- Tae!

- Hadd segítsek. Így hamarabb kész leszel - mondta, majd rám mosolygott.

- De olyan gyorsan eltűntél, most miért segítesz mégis? - kérdeztem, mert nem értettem viselkedését.

- Csak szarnom kellett. De már végeztem, szóval most itt vagyok, hogy segítsek - magyarázta.

Hát igen. Hyung néha túl nyersen fejezi ki magát. Hümmögtem egyet válaszként, majd neki álltam a mosogatásnak és szépen adogattam Tae-nek az elmosott tányérokat, poharakat, satöbbit, amit ő készségesen el is törölt és a helyükre rakott.

- Köszönöm Hyung! - mondtam, amikor az utolsó tányért is átadtam neki. A kezem még habos volt itt-ott, így gyorsan leöblítettem. Ezután meg akartam törölni a kezemet, de Tae megelőzött, mert hátulról átölelve törölgette meg a rongyával mancsaimat. Éreztem a fülem mellett egyenletes levegővételét és ebbe bele is pirultam, mint kiderült, ugyanis Tae ezt szóvá is tette.

- Mitől vagy ennyire vörös, Kook? - suttogta mély hangján a fülembe.

- Cs-csak melegem van, ennyi - próbáltam palástolni pironkodásom okát.

- Akkor hűtsed le magad egy kicsit! A többiek szerintem már végeztek a fürdéssel. Menj te nyugodtan előbb, majd megyek utánad.

- O-oké. Majd szólok, ha kész vagyok - ezzel el is mentem a pizsimért és bevetettem magamat a fürdő szobába.

Nagyon kellemes volt egy ilyen hosszú nap után beállni a tus alá, és csak folyatni magamra a vizet. Egy idő után a gondolataim Tae-re terelődtek és felidéztem azt a bizonyos pillanatot. A szívem kissé hevesebben kezdett el verni, magam sem tudom miért.

Bár ez nem egészen igaz. Ugyanis azt tudom magamról, hogy a saját nememhez vonzódom, de Hyung-ra sosem gondoltam romantikus értelemben. Házi nyúlra nem lőnék, hiszen ez csak problémákat szülne a jövőben.

Viszont most akadt egy kis probléma. Vagyis nem igazán lehet kicsinek nevezni. Mivel kőkemény taggal álltam a fürdőben. Szerencsére ezt gyorsan el tudtam intézni minden feltűnés nélkül, de az igazi problémámat már nem tudtam ilyen egyszerűen kezelni. Összezavarodtak az érzéseim, miután Tae miatt kaptam merevedést.

Gyorsan kapkodva elkészültem és Tae szobája felé vettem az irányt. Óvatosan benyitottam, hátha valaki már alszik. Sejtésem nem csalt, Chim és Hobi már hangosan horkolva horpasztott, Hyung meg zenét hallgatott az ágyán csukott szemmel. Oda mentem hozzá és gyengéden megérintettem vállát. Szemeit azonnal kinyitotta és egy pillanatig szúrósan nézett, majd mikor rájött, hogy kit is néz, vonásai megenyhültek. Kivette füleiből a fülhallgatót és várakozva nézett rám.

- Mehetsz Hyung! Kész vagyok.

- Köszi. Megyek is - kapta fel pizsamáját és tűnt el az ajtó mögött.

Én is elindultam, halkan becsukva Hyungék ajtaját, hogy a sajátomat kíséreljem meg éppen ilyen nindzsa mozdulatokkal kitárni. A leader békésen szunyókált már, így úgy döntöttem, én is ezt fogom tenni. Gyorsan bebújtam a pihe puha takaróm alá, majd becsuktam szemfedőimet. Próbáltam elaludni, de a gondolataim megakadályoztak ebben. Túlságosan is pörgött az agyam azon, ami a konyhában és a fürdőszobában történt. De mivel én is ugyanolyan keményen végig dolgoztam a napot, akárcsak Hyungék, lassan engem is elnyomott az álom.

*másnap reggel*

A telefonom ébresztőjére keltem, ami jelezte, hogy ideje neki látnom a feladatomnak. Először a velem egy szobán osztozó Hyung-ot keltegettem.

- Leader! Ébresztő van!

Válaszul csak egy morgást kaptam, miközben át fordult a másik oldalára. Minden nap eljátssza ezt, így már megszokottan indultam az ébresztő körutamra. Jin és Suga Hyung szobáját céloztam meg és gyorsan el is intéztem Jin felkeltését. Nélküle nem tud elindulni az élet a Bangtan házban. Suga Hyung-ot nem is próbáltam felkelteni, ugyanis nincs halálvágyam. Plusz ő mindig Jin Hyung főztjének illatára kel fel.

Következőnek a három idióta hadifedélzetét vettem célba. Taehyung, Hobi, és ChimChim nem voltak könnyű esetek, mert náluk a szokásos „Ébresztő”  kiáltásom nem vált be soha. Ezért más módszerekkel kísérletezgettem mindig, hogy hogyan verjem ki őket az ágyból. Jimin egyből kiugrott az ágyból, ahogy elkezdtem csikizni, Hobi próbált vissza csikizni, de ő se bírta sokáig. Végül Tae ágya mellé mentem, de ott megtorpantam. Csak álltam és bámultam az alvó Tae arcát. Elbűvölten álltam, ameddig Hoseok rá nem kérdezett, hogy mit ácsorgok. Vettem egy nagy lendületet és rá ugrottam a Hyungra. Nagyot nyögött fájdalmában, én pedig azonnal feltápászkodtam róla.

Gyorsan elhebegtem egy bocsánatot, majd kiviharoztam a szobából. Égett a képem rendesen. A fürdőben gyorsan egy kis hideg vizet locsoltam az arcomra, majd fogat mostam és átöltöztem.

Reggeli után a csapat a próba terembe ment, ahol mindenki apait-anyait beleadva gyakorolt. Manager Hyung szólt nekünk egy pár óra múlva, hogy készülődjünk Tae-vel, mert nemsokára mennünk kell forgatni a karaokét. El is indultunk a zuhanyzók felé, hogy gyorsan letusoljuk az izzadtságot magunkról.

Mit ne mondjak, egy kissé ideges voltam ettől. Bár a zuhany kabinokat függönnyel el lehet takarni, de maga a tudat, hogy Tae egy pár méterre tőlem áll meztelenül, mindent, csak nem a nyugalmat váltotta ki belőlem. Próbáltam gyorsan végezni, hogy ne együtt kelljen öltöznünk az öltözőben. Előbb is végeztem, így ki slisszoltam a fürdőből.

Épp a szekrényemet nyitottam ki, amikor Hyung is benyitott az öltözőbe. Egy szál tökéletességében és egy törölközőben állt előttem. Komótosan a szekrényéhez sétált, majd kivett egy alsógatyát a szekrényből és elkezdte felvenni. Elkaptam a tekintetemet és arra koncentráltam, hogy én is felöltözzek. Amikor már csak a póló hiányzott rólam, lopni akartam egy pillantást, de a tekintetem találkozott a Hyung-éval.

Megmerevedtem és csak bámultam rá. Most már ő is csak póló nélkül állt, de így is észbontó volt, valamint ő is engem nézett. Szívem erősen kalapálni kezdett és idegesen gondolkoztam, hogy miért is bámul engem. Tekintetét levette rólam, ahogyan felvette a pólóját és egy "Siess, kint megvárlak" kijelentéssel távozott. Gyorsan kapkodtam magamra a ruhámat, majd követtem. Lementünk a kocsihoz, ahol már a Manager Hyung várt ránk. Taehyung kinyitotta az autó ajtaját és jelzett, hogy szálljak be. Megköszönve a kedves gesztust, ezt is tettem. Bemásztam a legtávolabbi helyre, de meghökkenve figyeltem, ahogy Hyung mellettem foglalt helyet. Egy  fél óráig utaztunk így egymás társaságában szótlanul.

Amint megérkeztünk már jöttek is felénk a staff emberei és bekísértek minket az öltözőbe. Egy-egy ruha összeállítást a kezünkbe nyomtak, majd elküldtek öltözni minket. Át is vettem a szereplős ruhámat és mentem kifelé, hogy a sminkemet és a hajamat megcsinálják. Tae már ott ült az egyik székben és a szemét becsukva tűrte, ahogy pakolják rá a vakolatot. Leültem a Hyung melletti székbe és a tükröt nézve titokban őt figyeltem.

Amint befejezték a sminket és a hajunkat, jött is már egy lány, hogy átvegyük vele a felvétel menetét. 3 részt forgattunk le, karácsonyi számokat kellett énekelnünk. Egy mini karaoke szobába küldtek minket, ahol a kamerák már forgatásra készen álltak. Nagy választékot kaptunk a zenékből, és egy kicsit pepecselni kellett a számok kiválasztásával.

Tae először egy olyan számot választott direkt, amit nem ismertem. Erre „nyafogtam”, hogy ezt nem is ismerem. Megpaskolta a hátsó fertályomat Hyung és mondta, hogy válasszak én, ő biztos ismerni fogja. Tudtam, hogy ez a fenékre pacskolás Tae-nek valószínűleg semmit sem jelentett, de az én szívem így is gyorsabban kezdett verni. Próbáltam a felvételre koncentrálni, ezért gyorsan kiválasztottam a Jingle Bells-t elsőnek. Jól szórakoztunk azéneklés közben, persze ez is volt a munka, de valahogy most ez nem is jutott eszembe. Így ment le a második és a harmadik szám is, kivéve azt az egy pillanatot, hogy a harmadik szám végén (ami az All I Want For Christmas Is You  volt) összeborultunk a Hyunggal, lévén, hogy ez volt az utasítás. Amikor a felvétel végét kiáltották, el is engedtem a karommal Tae-t, ő viszont még mindig fogott engem, ahogy kissé távolabb vitte az arcát, hogy a szemembe nézhessen. Furcsa tekintettel nézett rám, mintha várt volna valamire. Aztán elengedett és kiment a stúdióból az öltözőbe. Egy kis ideig még só bálványoztam ott, majd én is mentem utána.

A Manager Hyung a dormunk előtt tett le minket, estig úgy sem volt más teendőnk. A többiek még a táncteremben voltak, csak később jöttek haza. Bementünk az ajtón, csendben levettük a kabátjainkat és a hótaposóinkat. Elindultam, hogy a szobámba menjek, de hirtelen Tae az arcom előtt a falnak csapta a kezét, így nem tudtam tovább haladni. Lassan felé fordítottam a fejemet, válasz után kutatva, de ehelyett Tae az arcomra tapasztotta két kezét és sürgetően megcsókolt. Csókjában a szenvedélyt a vágyat éreztem, de pont ettől még inkább nem értettem. Elfordítottam a fejemet, és miután némi levegőt is kaptam kérdőre vontam.

- Tae, mit csinálsz?

- Hogyhogy mit csinálok? Csókolózom veled.

- Azt tudom, de miért csinálod ezt?

- Ugyan, ezt te is tudod. Már egy ideje tetszel nekem, de mostanában mintha te is úgy néztél volna rám. Ezért egy alkalomra vártam, hogy kettesben lehessünk, kicsi maknae-m.

- Ez komoly? Pedig én azt hittem, hogy te nem...

- Nem vonzódom a fiúkhoz vagy inkább hozzád? Pedig mindkettő téves. A fiúk is vonzanak, de különösen te érdekelsz. Te nem így érzel?

- De, csak nem lenne jó ötlet, hogy mi ketten... Tudod, ez veszélyes.

- Szerintem pedig tök egyszerű. A fanoknak és a cégnek beadjuk, hogy nagy haverok vagyunk, a csapat meg fedezni fog minket, szóval nem lesz itt probléma.

Még vitatkozni akartam , de Hyung belém fojtotta a szót az ajkaival a számon és az ujjaival, amik a pólóm alatt matattak. Ösztönösen a karjaimat a nyaka köré fontam, annyira jólesett az érintése. Lejjebb fogott egy kicsivel, és megemelt, mire reflexből a lábaimat dereka köré kulcsoltam. Ebben  helyzetben vitt be a szobájába, majd lefektetett az ágyára. Gyorsan felkelt, és éjjeli szekrényéből elővett egy valamit. Odament az ajtóhoz, hogy rá akassza a kilincsre, majd becsukta az ajtót.

~

Ez a bizonyos valami egy „Ne zavarjanak” tábla volt. Hogy mi történt ezután, annak már csak a kedves olvasó képzelőerője szabhat határt. Szép és kellemes elmélkedést kívánok a folytatáshoz ^^